Akvarisztika.info

akvarisztika a mindennapokban

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Az akvárium vize

A természetes víz sok olyan oldott anyagot tartalmaz, amelyek befolyásolják jellemzőit, és következésképpen igen jelentős hatással vannak az ott élő halakra is.

KalciumA víz keménységét az oldott mész és egyéb ásványi sók mennyisége határozza meg.
A mészköves területekről származó csapvíz rendszerint nagyon kemény: amikor elpárolog, fehér mészlerakodás marad vissza.
A gránitköves területek vízkészlete igen lágy, azaz nagyon kevés oldott meszet tartalmaz, s ha tőzegrétegen szivárog át, színe aranyossárga.
Valamennyi vízfajtának megvan a maga szerepe az édesvízi akváriumokban, jellemzőik szükség esetén változtathatóak.
A vízlágyító berendezéseket figyelmesen használjuk, mert káros anyagokat is jutathatnak a vízbe.

A pH-értéket a víz savas vagy lúgos kémhatását jelöli. A semleges pH-értéket 7-tel jelöljük, az ennél kisebb pH-tértékű víz savas, a 7-nél nagyobb lúgos kémhatású. A csapvíz pH-értéke általában 6,5-7,5 között van, az ilyen vízben a legtöbb hal kitűnően érzi magát. Viszont egyes fajok az erősen savas vagy az enyhén lúgos vizet kedvelik, igénylik.

A pH mérését egyszerű és olcsó módszerrel végezhetjük el: speciális festékanyagot cseppentünk a vízmintába, s a megváltozó színárnyalatból megállapíthatjuk, hogy milyen pH-jú a vizünk. Vagy léteznek még úgynevezett lakmuszpapírok is amelyeket csak egyszerűen pár másodpercre belelógatunk a vízbe és színváltozással kimutatja vizünk kémhatását.

Ezután beállítjuk a pH-értéket: ha növelni akarjuk, nátrium-bikarbonát oldatot, ha csökkenteni kell, foszforsavat adagoljunk a vízbe.

Az édesvízi akvárium

Az akvárium zárt világában számos összetett folyamat játszódik le, amelyek nélkül egészséges akváriumi környezetet nem lehet fenntartani. A halaknak és a növényeknek sajátos környezeti igényeik vannak, amelyekre mindig legyünk tekintettel, amikor berendezzük a medencét.

A halak ürülékét, a megmaradt eleséget és az elpusztult növényi részeket a baktériumok bontják le. A halak vizelete ammóniát tartalmaz, ez rendkívül mérgező, a medence vizében bőségesen tenyésző baktériumok azonban rövid idő alatt kevésbé ártalmas nitritekre, majd pedig nitrátokra bontják le, s ezeket a növények tápanyagként hasznosítják. Az egyéb hulladékok is ugyanilyen formában bomlanak le. A növények fontos “ütköző”, védő szerepet töltenek be, mert megakadályozzák az ásványi anyagok veszélyes felhalmozódását. Az “öreg” vagy érett víz azonban több ilyen anyagot tartalmaz, mint a “friss” víz, ezért alkalmanként tanácsos az akváriumvíz egy részét – mondjuk 20-50 %-át hetente – lecserélni. A szerves anyagok felhalmozódása miatt a teljesen beérett akváriumvíz sárgás árnyalatúvá válik. Viszont vannak olyan halfajok amelyek pont ezt a vízet kedvelik.

Az édesvízi akvárium szűrése

A halak ürüléke, az el nem fogyasztott eleség, az elhalt növényi részek és az élő, valamint elpusztult mikroorganizmusok vastag, üledék formájában a fenékre süllyednek, és a medence sarkaiban, növények mögött halmozódnak fel. Ebben az üledékben egyre több baktérium szaporodik el, de a harcsák és s csíkok eleség után turkálva folyton felkavarják. Ez nemcsak csúnya látvány, hanem veszélyforrás is, ha túl nagy mennyiség halmozódik fel belőle. A baktériumok különben is az üledék elbontásakor rengeteg oxigént vonnak el a környezetükből.

SarokszűrőAz üledéket könnyen eltávolíthatjuk, és az akvárium vizét kristálytisztán tarthatjuk szűrőberendezések segíségével, amelyet  bizonyos típusoknál a szellőztetőkészülékek által szállított levegő működtet egy igen egyszerű elv alapján: a felszín felé emelkedő légbuborékok függőlegesen, fölfelé mozgó vízáramlást hoznak létre. Ha a buborékokat egy üvegcsőbe vezetjük, a vizet a felszín fölé emelik. A légbuborékos szűrőberendezés a lebegő szennyeződést és a darabos üledéket távolítja el azáltal, hogy a vizet egy filtráló rétegen keresztül szívja át.

A legolcsóbb és legegyszerűbb változata a sarokszűrő: egy kis műanyag doboz, amelyet a talajra helyezünk, és a tetején áramlanak ki a légbuborékok. A lyukacsos aljú dobozt finom szálú textilműanyag (terilén) szűrőanyag tölti ki. A felszálló légbuborékok a lyukakon át vizet szívnak a doboz belsejébe, ahol a szűrőanyag felfogja a lebegő szennyeződéseket. A folyamatosan működő sarokszűrőt havonta egyszer emeljük ki, és cseréljük ki, vagy tisztítsuk ki alaposan a szűrőbetétet.

A többi légbuborékos filtrálóhoz hasonlóan ennek is azaz előnye, hogy javítja a víz szellőztetését és körforgását. Hátránya, hogy a viszonylag nagy doboz látványa zavaró, ezért próbáljuk meg növények vagy kövek mögé rejteni.

Külső szűrőEzt a problémát könnyen kiküszöbölhetjük, egy drágább megoldással ha külső szűrőt alkalmazunk. Ezt a medence oldalára vagy hátsó üvegére erősítjük. A légbuborékokat átlátszó műanyag csövön szívják fel a vízzel a fenékre rakodott üledéket, és egy szűrőanyaggal töltött műanyag vagy üveg dobozba emelik át. A megtisztított víz a közlekedőedények törvénye szerint egy rövid, meghajlított csövön át folyik vissza a medencébe. A külső szűrő előnye, hogy tisztításával a halakat alig zavarjuk, viszont mivel a szűrőtartály mérete meglehetősen nagy, így tisztítani is ritkábban kell.

A szűrő tartályába helyezhetünk más anyagokat is, például tőzeget, amikor savas vizet kedvelő halakat tenyésztünk. Az “öreg” vízből aktív szén szűrőréteggel távolíthatjuk el a káros anyagokat. Ezek azonban kivételes esetek: a külső szűrők általában igen kevés karbantartással hosszú évekig működnek.

A biológiai vagy talajszűrő talán a legfontosabb a szűrőfajták között. Az akvárium fenéküvegével megegyező méretű, sűrűn átlyuggatott műanyag lapból áll, amely apró lábakon, körülbelül 1 cm-rel a fenéküveg fölött helyezkedik el. Régebben lyukacsos, egymáshoz csatlakozó csövekből készült rácsokat is használtak.

A légbuborékokat vezető cső a műanyag lap hátsó sarkára van erősítve. A lapra terítsünk 7-8 cm vastagságban kavicsos homokot. A felszálló légbuborékok szívóhatására a víz átszűrődik a talajon és a szűrőlap nyílásain, végigáramlik a csövön, és megtisztulva kerül újra a medencébe. Az üledék a szűrőrétegként viselkedő talajba szívódik. E rendszer legfőbb erénye az egyszerűség, s hogy hosszú ideig tökéletesen működik.

TalajszűrőA talajban összegyűlő üledéket baktériumok bontják le és teszik ártalmatlanná. Vastag talajrétegben a bakteriális bomló folyamat általában a levegő, azaz az oxigén jelenléte nélkül zajlik le. A talaj elfeketedik, és kellemetlen, bűzös gázokat bocsát ki, amelyek megmérgezhetik a halakat. A biológiai szűrőn azonban mindig víz áramlik át, így a bomlási folyamat oxigén jelenlétében játszódik le és másfajta, teljesen ártalmatlan baktériumok szaporodnak el. Nemcsak az üledéket bontják le, hanem fontos szerepet játszanak a hulladék-ammónia-nitrit-nitrát folyamat fenntartásában is, mert a vastag talajrétegben óriási számú baktérium tenyészik, amelyekkel sokkal aktívabban, hatékonyabban munkálkodhatnak, ha a talajrétegben folyamatosan víz áramlik át.

A talajszűrőnek hátrányai is vannak. Az üledék nagyobb szemcséi nem szívódnak be a kavicsoshomokba, hanem a felszínen maradnak, és felhőként kavarodnak fel, amikor a halak a fenéken turkálnak. Ha a levegőzetőberendezés leáll és a vízmozgás megszűnik a baktériumok hamar elpusztulnak, a talajban oxigén hiány lép fel és bűzös gázok termelődnek.

Ezért a megfelelő, megbízható levegőztetőberendezés az akvarisztika elengedhetetlen kelléke. A bilógiai szűrővel együtt hasznos lehet egy kiegészítő belső vagy külső szűrő alkalmazása, mert így eltávolíthatjuk a durvább szennyeződéseket is. Időnként ajánlatos a talajt kicsit megmozgatni, ezáltal a lerakodott üledék kiszabadul a kavicsok közül és a kiegészítő filtráló kiszűri a vízből.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

 

Állatvilág

Akvarisztika.info


© 2008 Minden jog fenntartva - akvarisztika.info - Webmester - PCMed.hu