Akvarisztika.info

akvarisztika a mindennapokban

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Lepomis gibbosus - Naphal

Naphal (Lepomis gibbosus)A naphal (Lepomis gibbosus) a csontos halak (Osteichthyes) osztályába a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a díszsügérfélék (Centrarchidae) családjába tartozó faj.

Természtes élőhelye:

Észak-Amerika keleti fele, Kanadától egészen Floridáig. Angolul pumpkinseed sunfish a neve, mely utal a méretére, az alakjára, hiszen ez magyarra fordítva tökmag naphalat jelent. Magyarországra inváziós fajként az akvaristák közvetítésével jutott el, melyet a köznyelv elnevezett még cifrakárásznak, napkárásznak, japánkárásznak és amerikai naphalnak is. A naphal nevet valószínűleg azért kapta, mert nagyon szereti a napfényes, világos- partközeli részeket és színezete ehhez mérten mesebeli színpompával párosul.

Előfordulása:

Eredeti előfordulási területe Észak-Amerika keleti része, Kanadától egészen Floridáig, de már nagyon sok más helyre is betelepítették. Európába Kanadából, mint akváriumi halat szállították 1887-ben. Az akvaristák körében nagy népszerűségnek örvendett, ezért tógazdaságokban is foglalkozni kezdtek a tenyésztésükkel. Magyarországra 1905-ben egy Németországból származó import révén bekerült az iharosi tógazdaságba, ahonnan kiszökött és eljutott a Drávába, a Balatonba, majd nagyon gyorsan elterjedt a Duna egész vízrendszerébe. Napjainkra már közönségessé vált, a tiszta, álló vagy lassú folyású magyarországi vizek növényzettel benőtt, iszapos vagy homokos medrű szakaszain mindenhol előfordulhat.

Megjelenése:

A kifejlett hal testhossza 17-18 centiméter. Magas, oldalról lapított zömök teste van. Kettős hátúszója teljesen egybeolvadt. Mellúszói viszonylag nagyok míg szája kicsiny és félig felső állású. Szeme a fejéhez képest nagy, orra rövid és alig hosszabb, mint a szemének átmérője. Fésűs pikkelyei közepes nagyságúak, erősen ülnek és számuk a hátoldal felé ívelt oldalvonalon 37-41 darab. A mellúszója hosszú és hegyes, a lekerekített szélű hasúszók a mellúszók alatt vannak, az első sugaruk kemény és tüskeszerű. Akvaristák kedvelik, mert szép küllemű, szívós és nem utolsó sorban könnyen tartható hal, a legközelebbi rokona, a pisztrángsügér hasonlít rá, hiszen ennek a hátúszója és anális úszója is hasonló felépítésű, de a teste nyújtottabb, nagy szája a szeme alá ér, valamint a kopoltyúján nincs színes folttal díszített bőrfüggelék. A másik hozzá hasonló faj a nílusi tilápia, mely eltér abban, hogy más a színezete és a farokúszóját harántsávok díszítik. A szivárványsügér is szóba jöhet, de ennek az anális úszója hátrasimítva lényegesen túlér a farokúszó kezdetén.

A naphal színpompája a kifejlett állatokon szembetűnő, hiszen színezete kortól, nemtől, évszaktól és élőhelytől függően változhat. A felnőtt állatok háta olajbarna, az oldalak csillogását az egymást váltó narancsvörös, kék és zöld foltok okozzák és a hasa sárga színű. Fején a szem alatt csillogó kékeszöld csíkok találhatóak. Kopoltyúfedőjének bőrfüggelékén egy élénk narancsvörös és egy nagyobb fekete foltot visel. Az úszók sárgás színűek, a hátúszó lágy részén és a farokúszó feketén foltozott.

Életmódja:

Nagyobb állománya ott alakul ki, ahol sekély a víz és van benne hínárnövényzet, de az még nem burjánzott el teljesen. A mélyebb holtágakban csak a parti részeken ritkábban, míg a fiatalabb kavicsbánya tavakban, akár nagyobb állománya is kialakulhat. Tápláléka igen változatos, planktonrákokon kívül nagymennyiségű szúnyoglárvát és más halak ikráját és lárváját fogyasztja. Táplálékát a 20-30 centiméteres mélységű vizekben keresgéli és kisebb hányadban, de akár a saját fajok ivadékát is megeszi.

Szaporodása:

A naphal ivarérettségét 2-3 éves korára éri el. Ívási ideje május második fele és június, amikor a víz hőmérséklete már megközelíti a 20 ° C-ot. A hím ilyenkor feltűnő színeket ölt. A sekély, homokos vagy köves aljzatú ívóterületet a hím választja ki és itt kezdi meg a "fészkek" építését. Ezek valójában egyszerű gödrök, melyek átmérője körülbelül a hím testhosszának kétszerese. A hím a már kész fészekhez engedi oda a nőstényt, ahol az több részletben rakja le, legfeljebb ötezer szemű és egy milliméter átmérőjű ikráit. A nász befejeztével a hím elüldözi a nőstényt és igyekszik minden más ellenséget is távol tartani. Az úszóinak állandó mozgásával biztosítja az ikra fejlődéséhez szükséges oxigéndús vizet. Az ikraszemek a gödörben lévő apróbb kavicsokra, gyökér- és vízinövény darabokra tapadnak. Kikelésükhöz 2-5 napra van szükség a víz hőmérsékletétől függően. A kikelő lárvák 1-2 napig a fészekben maradnak. A hím igyekszik megakadályozni az elúszásukat és akár a szájába véve is visszahordja az elkujtorgó lárváit. A lárvák gyorsan fejlődnek és kezdetben plankton táplálékon élnek.

Forrás: Wikipédia

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

 

Állatvilág

Akvarisztika.info


© 2008 Minden jog fenntartva - akvarisztika.info - Webmester - PCMed.hu