Mely víziállatokat nevezzük alacsonyabbrendű víziállatoknak? Azokat az állatokat, amelyek egy- vagy többsejtű gerinctelen állatok.
Akvarisztikai szempontból azokkal foglalkozunk, amelyek tarthatók, vagy táplálékként szolgálnak, vagy kórokozók.
Ezek az állatok költségmentesen beszerezhetőek és a természetbarátoknak is érdekes megfigyeléseket tesz lehetővé. A beszerezhetőségüket illetően az egyes állatcsoportok bemutatásakor térek ki.
Az alábbi alacsonyabbrendű víziállatokkal foglalkozok akvarisztikai szempontból:
Rákok (Custacea)
Űrbelűek (Coelenterata)
Puhatestűek (Mollusca)
Egysejtűek (Protozoa)
Crustacea, azaz héjasállat. Onnan ered a nevük, hogy testüket kitinburok veszi körül, amely mész berakódásával páncéllá alakul.
A rákok többnyire vízben élnek. Levegőt kopoltyúkon, vagy testük egész felületén vesznek fel. 4 pár lábuk és szájnyílásuk előtt 2 pár csápjuk van. Mivel páncéljuk nem tud alkalmazkodni a növekedéshez, ezért azt vedléssel újítják meg.
Sokan közülük kizárólag állati táplálékkal élnek, de vannak olyanok is, amelyek növényeket fogyasztanak. A rákok többnyire váltivarúak, de van néhány helyhez kötött, vagy élősködő forma is.
Az altörzsbe az alábbi osztályok tartoznak:
- ősrákok (Cephalocarida)
- levéllábú rákok (Branchiopoda) vagy (Phyllopoda)
- Csupasz levéllábú rákok (Anostraca)
- gályarákok (Remipedia)
- Evezőlábú rákok (Copepoda)
- állkapcsilábas rákok (Maxillopoda) többek között ide tartoznak a haltetvek (Branchiura)
- kagylósrákok (Ostracoda)
- magasabbrendű rákok (Malacostraca)
Az űrbelűek vagy tömlőbelűek (Coelenterata) egy elavult rendszertani kategória. Népes állatcsoportjához tartoznak többek között a medúzák, a tengeri rózsák és a korallok. Testük lágy, és többé-kevésbé mérgező, fonálszerű fogókarokkal és tapogatókkal vannak felfegyverkezve.
A tömlőbelűeknek semmiféle gerincük vagy testvázuk nincsen, csak a korallok építenek kemény mészhéjat maguknak, szöveteik vannak, de szerveik nincsenek. Agyuk sincsen, csak egyszerű idegeik és izmaik.
A testüregüket közrefogó fal két sejtrétegből áll: ektoderma (külső fal) és entoderma (belső fal):
Ektoderma: Itt találhatóak az idegek, hámizomsejtek, érzősejtek, támadó és védekezést szolgáló „fegyverek”.
Entoderma: Itt veszi fel a táplálékot.
A két sejtréteg között támasztólemezek található. Majdnem minden űrbélűnek vannak csalánsejtjei, amik védekezésülés táplálékszerzésül szolgálnak. A legtöbb űrbélű tengerekben él (ide tartoznak pl. a medúzák, korallok, tengeri rózsák), édesvizekben a Hidroideák élnek.
A legnagyobb tömlőbelűek a szinte mindig harang vagy ernyő alakú, szájukkal lefelé néző medúzák. Kb. 250 fajuk van. Legtöbbjük csészealj méretű, de akadnak köztük igazi, 2 méter átmérőjű óriások is, melyek fonálkarjai 70 méteres mélységbe nyúlnak le.
Osztódással szaporodnak. A medúzák a vízbe szórják petéiket vagy parányi utódaikat, de azokból nem egyszerűen fejlődik ki egy új, nagy medúza. A közönséges medúza petéiből kikelő apró lények rátapadnak valamilyen kőre vagy hínárra, és kúpszerű alakzattá növekednek. Azután elkezdenek osztódni, s egy idő után már úgy néznek ki, mint egy csomó, egymásra rakott apró csészealj. Végül ezek a mini csészealjak egymás után leválva elindulnak, hogy új medúzává fejlődjenek.
Az ízeltlábúak után az állatvilág második legnépesebb törzse. Méretűk a néhány milliméterestől 20 méteresig terjedhet. Jellemzőjük testük kissé tagoltaz ízeletlen test, mely három részre osztható: fej – láb – zsigerzacskó. Ez utóbbi választja ki a külső, kemény, kalcium-karbonát alapanyagú héjat. E váz felépítése többé-kevésbé egységes a puhatestűeken belül, és csak ritkán csökevényesedik el. Akvarisztikai szempontból 2 osztállyal foglalkozunk. Ezek a csigák (Gastropoda) és a kagylók (Bivolva) valamint a fejlábúak vagy lábasfejűek (Cephalopoda).
Csigák:
- féregcsigák (Aplacophora) osztálya
- cserepeshéjúak vagy bogárcsigák (Polyplacophora) osztálya
Az egysejtűek mikroszkópikus méretű élőlények, magányosan élnek, vagy telepeket alkotnak. A testüket képező egyetlen sejt alkalmas a különböző élettevékenységek ellátására. Felépítésükre jellemző, hogy a protoplazmájuk általában ecto- és endoplazmára különül, külsőleg egy szilárd felületi réteg, vagy szilárd védőburkolatuk van. A belső részük folyékony, ez az endoplazma. Az endoplazmában találhatóak a lüketető üregecskék, a vakólumok, amik az anyagcsere célját szolgálják. Alakjuk lehet állandó vagy változó. A helyváltoztatás szervei az állábak pszeudopódium, az ostorok flagellum és a csillók cilia. Táplálkozásuk történhet ozmózissal pl. az élősködőknél és némely vízi fajnál, bekebelezéssel fagocitózis, pinocitózis és sejtszájjal. Az egysejtűek rendszerezése a mozgásszervek, a váz típusa, az életmód és a sejtmagvak milyensége alapján történik.
Rendszerint osztódással szaporodnak. Ritkábban többszörös osztódással, vagy spóraképződéssel.
Akvarisztikai szempontból bizonyos mennyiségű protozoára szükség van, hogy az akváriumunkba biztosítva legyen a biológiai egyensúly. Az egysejtűek megakadályozzák a baktériumok tömeges elszaporodását. Mi magunk, ha nem figyelünk akváriumunk biológiai egyensúlyára, - pl túlzottan nagy mennyiségű eleséget adunk halainknak, amit nem képesek elfogyasztani, vagy egyéb módon - megzavarhatjuk az egysejtűek képződését. Ez lehet veszélyes is a képződött egysejtűek minőségétől függően. Ez vízzavarosodással járhat. Amennyiben az egysejtűek okozzák a vízzavarosodását, azt igen nagy mennyiségű Daphniával megszüntethetjük. Csak annyit kell belőlük adni halainknak, amennyit már nem tudnak megenni.
Az egysejtűek osztályai a következők:
- Ostorosok (Flagellata)
- Gyökérlábúak (Rhizopoda)
- Csillósok (Ciliata)
- Spórások (Sporozoa)
